Március 12-én a Nap egzakt együttállásba kerül a Szaturnusszal. Közel egy hónappal ezelőtt a Szaturnusz még a Merkúrral találkozott, ami arról szólt, hogy vállaljuk fel saját érzelmi szükségleteinket, ha kell, húzzunk határokat, és ezt szavakkal fejezzük ki. Felismerhettük, ha eddig túlzottan alkalmazkodóak voltunk, és feloldódtunk mások igényeiben.
Most ezeket a gondolati felismeréseket beépíthetjük az öntudatunkba, hogy valóban személyiségünk részévé váljanak. Ez egyfajta belső stabilizálódás, amikor egy új önképet alakítunk ki, és ezt ösztönösen is képviseljük mások felé (Rák Marssal trigon). A Bika Uránusszal alkotott szextil azt mutatja, hogy ez a folyamat természetes és felszabadító módon megy végbe, amikor megszabadulhatunk a kívülről magunkra vett önkorlátozó mechanizmusoktól.
Egy példa erre: Képzeljük el, hogy eddig mindig mi voltunk azok, akik meghallgattak másokat, támogattuk őket, de azt éreztük, hogy ez egyoldalú és kimerítő. A Merkúr–Szaturnusz (februári) együttállás hatására felismertük, hogy ez így nem működik, és eldöntöttük, hogy határokat húzunk. Ezt akár ki is mondhattuk: „Mostantól figyelek arra, hogy ne adjak energiát olyan helyzetekbe, amikben nem kapok vissza.” Most, márciusban viszont már nemcsak egy elhatározásról van szó, hanem ez a felismerés szerves részévé válik a személyiségünknek. Már nem kell erőfeszítést tennünk, hogy határokat húzzunk – automatikusan másképp viselkedünk. Például, ha valaki újra ránk terhelné a problémáit anélkül, hogy viszonozná a támogatást, természetesen jön belőlünk, hogy nem vállaljuk túl magunkat. Már nem kell tudatosan gondolkodnunk rajta, mert ez lett az új alapállapotunk.
Ez nem azt jelenti, hogy mostantól védekezően vagy elutasítóan kell állnunk másokhoz, hanem hogy az új önazonosságunk részeként természetesen és erőfeszítés nélkül képviseljük saját határainkat. Nem harcból, hanem belső stabilitásból.
