Csontváry Kosztka Tivadar képletének elemzése

Csontváry Kosztka Tivadar asztrológiai képlete jól tükrözi életének kihívásait és művészi hitvallását. Megtaláljuk a küldetéstudatra, spirituális útkeresésre, nagy utazásaira és kivételes tehetségére utaló állásokat. 

Csontváry Kosztka Tivadar radix képlete

A pontos születési időt Trentai Gábor asztrológus állította be 22 óra 10 percre.

Képlet: AsztroSky Asztrológiai Rendszer

A Mars pozíciója (3. házban, Ikrekben) mutathatja azt a szellemi és gyakorlati sokoldalúságot, amely lehetővé tette számára, hogy több területtel is foglalkozzon. Eredetileg gyógyszerész volt, amatőr tudóskodott és jogi fakultásra is járt mielőtt festői szenvedélyét követte. A Mars helyzete nővérének tragikus halálára is utalhat, aki 1863-ban tűzvész áldozatává vált.

Az aszcendensen álló Neptunusz a Halakban intuitív képességeket és küldetéstudatot, egyben magányosságot hozott Csontvárynak. Egy magasabb cél szolgálatában érezte magát művészi küldetéstudattal. Állítólag egy égi hang szólította munkára: "Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél." A Neptunusszal úgy érezte, hogy egységben van az egész világgal mert „…az ember s minden élőlény azért teremtetett, hogy belekapcsolódjon az isteni természetbe….”

A festő úgy tekintett önmagára, mint modern megváltó és magát a köznapi ember szintjéről a teremtő szintjére emelte. Csontváry „Magányos cédrus” festményében a modern művész magányossága egyben megváltó szerepe jelenik meg. Úgy is mondják ez a mű a festő misztikus arcképe, amelyben a cédrus ellenáll a külső atrocitásoknak – a viharok megtépázták ugyan, de a törzsét nem tudták megtörni. Csontváryt a kortársai kritizálták és nem értették meg alkotásainak jelentőségét. Életében nem kapta meg azt az elismerést élete során, amit később, a 20. században.

Magányos cédrus

Csontváry igazság keresése összhangban van a képletében erőben lévő Jupiterrel. A Jupiter pozíciója „ideális” mind a jegy és házbeli helyzetét tekintve, ami egyértelműen mutatja a hit, a spiritualitás és az igazságkeresés hangsúlyosságát, valamint a nagy utazásokat életében. Bejárta a Földközi-tenger térségét, a Közel-Keletet, Észak-Afrikát és Európát „nagy erejű” helyek után kutatva. (Erre is utalhat a 3. házas Mars, mert mindig új helyeket keresett az inspirációhoz.)

A Jupiter képletében egy háromszög alakzat csúcsa, amelyhez az Uránusz és Vénusz bi-kvintil fényszöggel kapcsolódik. A bi-kvintil tehetséget jelző fényszög, amely abban nyilvánult meg, hogy az anyagi világhoz való viszonya rendkívül egyedi volt és olyan formában hozott létre valami különlegeset, ami szokatlan az adott társadalmi normákhoz képest. Festészetében nem a hagyományos esztétikai normákhoz ragaszkodott, hanem saját útját járva egyedi látásmódja szerint ábrázolta a természetet és a világot, amely sokkal spirituálisabb és filozófiai mélységeket hordozott. Számára a művészet – különösen a természet ábrázolása – a lélek kifejeződése volt.

A „Magányos cédrus” jól illusztrálja azt, hogyan használta a természetet (a cédrust) mint az egyéni lélek szimbólumát. A cédrusfa nemcsak egy természeti elem, hanem egy magányos, erős entitás, amely az emberi lélek erőfeszítéseit, küzdelmeit és felfelé törekvését is jelképezi.

Az általa érzékelt spirituális és transzcendentális igazságokat képes volt a fizikai világba, az anyagba „önteni”  festményei révén (Plútó a Bikában). Az isteni igazság keresése nem csak egy belső folyamat (retrográd Jupiter), hanem konkrét művészi kifejezési formában nyilvánult meg, ahogy újra értelmezte a földi értékeket és spirituális tartalommal töltötte meg azokat. Az anyagi síkon való megvalósítást segítette a Bika Szaturnusz, amellyel kézben tudta tartani a brutális méretű kompozíciókat.  A látványos műveken mindent tökéletes részletességgel, aprólékos munkával (6. házas Merkúr az Oroszlánban) figyelt és festett meg. Munkájában grandiózus de egyben aprólékos is volt.

Festészetében megteremtette a Nap-kultuszt. Kutatta a különböző napszakok színvilágát, a Nap és a fény természetét. Művészetével azt akarta bemutatni, hogy a Nap fénye az univerzum isteni fényének hordozója, amely összeköti az embert a kozmosszal. A festőtől idézve: „A legnagyobb tekintély ezen a világon a világfejlesztő akaraterő, a természetben élő energia, mely kinyilatkoztatás útján fejleszti a világot s halhatatlanná teszi a valóságot.” A Nap szimbolikus útmutató volt Csontváry számára, amelyen keresztül a természet (univerzum) és a lélek rejtett törvényszerűségeit próbálta megérteni és megmutatni a festészet nyelvén.

Asztrológiai képletében a Nap pozíciója (5. házban a Rák jegyében) rezonál azzal a Nap-kultusszal, amit művészetében teremtett: a Nap központi szerepe az önkifejezésében és a természettel való kapcsolatban, valamint azon törekvés, hogy megértse a fény dinamikáját és annak hatását a természetre. Születésekor a fogyó Hold már a Nap hatókörében állt. Ez az együttállás azt mutatja, hogy Csontváry személyiségének tudatos (Nap) és tudattalan (Hold) részei összhangban voltak, így tudta magát hitelesen kifejezni a külvilág felé. Bár nagyon mély érzelmi és intuitív világgal rendelkezett, nehezen találhatta meg azokat az embereket, akik ezt megértették.

A Szaturnusz helyzete a testi élvezetek megvonására utalhat (önfegyelem, korlátozás bolygója a 2. házban). Csontváry állítólag rendkívül aszketikus életet élt, ami abból a hitéből eredhetett, hogy az élet kemény munkát és áldozatot követel. A festőtől idézve „Az élet nem elmélet, az élet valóság, amely kötelességgel jár mindennel és mindenkivel szemben.” Művészi vállalása teljesítésének érdekében rengeteg anyagi áldozatot hozott és nagy erőfeszítéseket tett.

Csontváry közismert, 1894-es keltezésű önarcképe, amelyen festőpalettával és rajzolószénnel ábrázolja önmagát.

 Önarckép

A kép legfigyelemreméltóbb része a festő tekintete: egyszerre sikerült megragadnia a tekintetben azt a megszállottságot, amely a kitartó és ihletett alkotás folyamatához nélkülözhetetlen, de egyszersmind tükröződik benne a koncentrált, analitikus figyelem is.