Amikor a Nap a születési képletben a 8. házba kerül, az egyén életében a láthatatlan, rejtett és transzformatív erők kerülnek középpontba. A Nap itt nem kívül, hanem belül ragyog a tudattalan árnyékai között, a belső erőpróbák sötétebb zugában. A személyiség egyik fő célja az, hogy megtalálja önazonosságát a transzformációk során, gyakran olyan élethelyzeteken keresztül, amelyek másokat megijesztenének: veszteségek, egzisztenciális kihívások, lelki újjászületések.
A Nap itt gyakran jelez erős túlélőképességet – egyfajta belső harcost –, aki a legnagyobb mélypontokon is képes megtalálni a fényt. Az egyén igényli a mély, átalakító erejű kapcsolatokat, és gyakran vonzódik azokhoz, akiknek sötétebb történeteik vannak, mert ő maga is ismeri az ilyen utak tanító erejét.
Ez a Nap gyakran mutat érdeklődést a pszichológia, okkultizmus, pénzügyek, hatalom vagy halál témái iránt. Az „élet-halál körforgásának” megtapasztalása szinte elkerülhetetlen.
Amennyiben a Nap harmonikus állásban van, ez a helyzet spirituális mélységet, belső erőt, szuggesztív jelenlétet adhat. Az ilyen ember másokat is képes vezetni a sötét vizeken át. Ha viszont feszült fényszögeket kap, megjelenhet a bizalomvesztés, manipulációs hajlam vagy kontrollvágy.
A 8. ház jelképezi azt is, amit másoktól kapunk – örökség, támogatás, közös vagyon, és különösen a partner pénzügyeit házastársi vagy intim kapcsolatokban. Ha a Nap itt áll, az utalhat arra, hogy a szülött számára a partner anyagi helyzete jelentős szerepet játszik. Lehet, hogy a partner anyagi helyzete „napszerű”: gazdag, státusszal bíró, vagy meghatározó erejű. De az is lehet, hogy az egyén önazonossága szorosan összefonódik a partner anyagi helyzetével.
A Nap az asztrológiában az apát, az apaképet és a férfi identitást is szimbolizálja. A 8. ház pedig kríziseken, veszteségeken, tudattalan elfojtásokon keresztül fejti ki hatását. Így amikor a Nap ide kerül, az apakép gyakran hiányzik (fizikailag vagy érzelmileg), elutasított (a személy nem akar rá hasonlítani), vagy sötétebb tónusban jelenik meg (kontrolláló, elnyomó, vagy nem hiteles).
Ez nem feltétlenül jelent tudatos elutasítást, de a személy gyakran harcol az apai befolyással, vagy az apa hiánya kényszeríti belső érettségre. Gyakori az is, hogy a szülött csak felnőttként, vagy mély belső munkával tudja elfogadni, újradefiniálni az „apa” archetípusát.
