Tudástár

A bolygók három szintje a születési képletben: személyes, sorsszerű és kollektív hatások

A bolygók három szintje a születési képletben: személyes, sorsszerű és kollektív hatások

A születési képletben a személyes bolygók – mint a Nap, a Hold, a Merkúr, a Vénusz és a Mars – közvetlenül az egyén személyiségéhez kapcsolódnak. Megmutatják, hogyan gondolkodunk, érzünk, szeretünk, cselekszünk, és hogyan éljük meg saját magunkat a hétköznapokban. Ezek a minőségek már fiatal kortól megnyilvánulnak, és könnyen észrevehetők a viselkedésünkben, ösztönös reakcióinkban, személyes stílusunkban.

A Jupiter és a Szaturnusz már egy következő szintet képviselnek és átmenetet képeznek az egyéni és a kollektív szféra között. Mivel hosszabb időt töltenek egy-egy jegyben, jegybeli pozíciójuk generációs hatásokat is hordoz: közös témákat, tanulási irányokat jelölnek egy korcsoport számára.

A Jupitert és a Szaturnuszt sorsbolygónak is nevezik, mert mélyebb, hosszabb távú élettémákat is jelölnek egyéni sorsfeladatunkat illetően. A Jupiter házhelyzete megmutatja, mely életterületen keresünk értelmet, hol vágyunk fejlődni, növekedni tanulni vagy bízni – vagyis hol érezzük a lehetőségeket. A Szaturnusz ezzel szemben azt jelzi, hol vannak belső gátjaink, félelmeink vagy szorongásaink – de épp ezeken keresztül tanulhatunk meg felelősséget vállalni, kitartani, érni.

A következő szintet a transzcendens bolygók képviselik: az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó. Ezek a bolygók már nem az ego szintjén, hanem a kollektív tudattalanban gyökerező, archetípusos erőket mozgatnak meg. Jegybeli elhelyezésük erősen generációs jellegű, hiszen akár 7–30 évig is egy jegyben tartózkodnak, így kollektív témákat, korszakokra jellemző pszichés mintázatokat hordoznak. Egyéni szinten inkább a házhelyzetükből olvashatók ki hol jelenik meg életünkben az adott bolygó transzformáló, felébresztő vagy feloldó hatása.

A transzcendens bolygók hatása nem tudatos, az ego nem képes őket irányítani, inkább úgy érezzük, mintha „valami külső erő” irányítana. Ahogy Liz Greene és C. G. Jung is hangsúlyozzák: ezek a bolygók nem az ego eszközei, hanem tanítói. Az ego szerepe ilyenkor nem az, hogy uralni próbálja a folyamatot, hanem az, hogy megtanuljon együttműködni ezekkel az erőkkel.