A Halak Merkúr szülöttje nem szavakban gondolkodik, hanem hangulatokban, képekben, sejtésekben. Gondolatai mint a víz – hullámzanak, elmosódnak, vagy épp tovatűnnek. Szétszórtnak vagy követhetetlennek tűnhet, mert nem lineárisan halad, hanem körkörösen, elidőzve, lebegve.
Gyakran beleérez dolgokba anélkül, hogy meg tudná magyarázni, hogyan jutott a következtetésre – és döbbenetesen pontos lehet. Ezért is mondják róla: „valami sugallta”, „megérezte”, „tudta, de nem tudta, honnan”.
Képes úgy beszélni, mint egy dal vagy vers, ahol nemcsak az számít, mit mond, hanem hogyan hat rád. Kommunikációja gyakran tele van metaforákkal, utalásokkal, érzéssel. Nehezen szereti a rideg logikát, az éles vitákat, a túlzott racionalitást – ezekkel szemben inkább visszahúzódik, vagy elúszik egy belső világba. A szavakat érzékenyen, intuitívan használja – és gyakran segítőkész, empatikus, vigasztaló. Kommunikációjában mélyen alkalmazkodó, szinte ráhangolódik a másik ember hangulatára, lelkiállapotára. Viszont érzékeny antennái miatt könnyen meg is sértődik. Erősen hangulatfüggő – olyan, mint a tenger: van, amikor csendes, simogató és ihletett, máskor elúszik a ködben vagy viharba fordul. A szavak nála nem csak gondolatokat közvetítenek, hanem érzéseket is – sőt, néha csak érzéseket.
A Halak Merkúrral rendelkező ember olyan könnyedén hangolódik másokra, hogy szinte eggyé válik velük. Olyan mintha nem lenne szilárd, világos határa saját és mások lelki tere között. Ezért kivételes képessége van arra, hogy megérezze, mit él meg a másik – empatikus, együttérző, együtt rezgő lény.
De épp emiatt időnként túlzottan átveszi mások energiáját, elbizonytalanodik, vagy nehezen tudja megkülönböztetni, hogy mit érez ő maga, és mit a másik. Kapcsolódásában nincsenek éles határvonalak – ő inkább belesimul, beleolvad, eggyé válik. Ez gyönyörű tud lenni, de néha feloldja önmagát másban, és utólag nehezen talál vissza a saját középpontjához.
Ő nem harcol a változásért, hanem megengedi, hogy megtörténjen. Nincs benne akarat, inkább csendben irányt vált, mint a víz, amely mindig utat talál. Intuitív érzi, mikor kell váltani, és hajlamos úgy „kicsúszni” egy helyzetből, mint ahogy a víz kifolyik az ujjaink közül – észrevétlenül, lágyan, konfliktus nélkül.
Nem konfrontatív, hanem inkább menekülő vagy elkerülő, de ez is egyfajta alkalmazkodás. Könnyen kijön helyzetekből, főleg ha azok túl nyersek vagy fájdalmasak számára – de nem mindig tudatosan. Sokszor inkább csak eltűnik, elpárolog, vagy álomvilágba menekül, ahol újra rendezheti érzéseit.
Sokszor nem tud vagy nem akar véglegesen lezárni, mert érzi: minden átmeneti, minden áramlik, minden visszatérhet. Ez egy mély kozmikus bizalom abban, hogy az élet úgyis oda sodor, ahová kell.
Gyerekként gyakran álmodozó, csendes, túlérzékeny, művészi hajlamokkal megáldott. Érzékeli az emberek rezgését, a kimondatlan feszültségeket, és olykor jobban érzi magát a saját fantáziavilágában, mint a valóságban. A hagyományos oktatásban nehezen boldogulhat, ha túl merev vagy száraz – őt a kép, zene, mese, hangulat, érzés tanítja. Nehezen koncentrál.
Tanulása akkor válik hatékonnyá, ha érzelmi szál kapcsolódik hozzá, ha ihletett, ha megérintheti őt valami belül. Képes elképesztően mély bölcsességre, de nem a tankönyvekből, hanem az élet megéléséből, az álmokból, az együttérzésből tanul.
