Ha a Hold a 7. házba kerül, az illető az érzelmi működést a másik emberhez fűződő viszonyokon keresztül tapasztalja meg. A személy nem önmagában érzi magát „valakinek” – hanem a visszatükröződésen keresztül. Érzelmi radarja azonnal reagál a másikra, így sokszor észre sem veszi, hol kezdődik ő maga, és hol a másik. A párkapcsolat, a társas viszony nem csupán fontos tényező az életében – hanem belső tér, amelyben önmagára találhat… vagy épp elveszhet.
Az anyai minta általában nagyon szoros kapcsolatban áll a partnerkapcsolati működéssel. Előfordulhat, hogy az anya érzelmileg túlságosan bevonódott – a gyermek „társsá”, érzelmi segítővé vált mellette. Az is lehet, hogy az anya túl erőteljes volt, és elnyomta az önálló érzelmi mozgásteret. Vagy épp ellenkezőleg: érzelmileg hiányzott, elérhetetlen volt, így a gyermek felnőve újra és újra olyan partnerekhez vonzódik, akikben ezt a hiányt próbálja betölteni.
Az ilyen Holdú ember számára a legmélyebb érzelmi reflexek a másikkal való viszony dinamikájában aktiválódnak. A másik érzelmeire reagál, alkalmazkodik, idomul, tükröz – és közben nehezen találja meg, hogy ő maga mit érez valójában. A harmónia fenntartása ösztönös működésévé válik. Ha a kapcsolat rendben van, akkor ő is rendben van. Ha megbillen, akkor ő is összeesik belül. A valódi önállóság csak akkor épülhet ki benne, ha fokozatosan megtanulja, hogy az érzelmei önmagukban is érvényesek – nem csak akkor, ha valaki más visszaigazolja őket.
Ez a Hold a kapcsolatokban akar otthont teremteni. Nem a fizikai tér a fontos, hanem az, hogy a másik jelenléte érzelmi védőburkot adjon. A „család” fogalma is gyakran párcentrikus: számára a legintimebb közeg az, ahol ketten vannak. Ha ez a kapcsolat működik, minden más is sokkal stabilabbá válik. De ha nem – akkor minden darabokra hullhat benne. Ez a belső függés különösen akkor okoz szenvedést, ha a másik fél nem tudja vagy nem akarja viszonozni ezt a mély érzelmi jelenlétet.
