Amikor a Hold az 5. házba kerül, akkor az érzelmek nem csupán belső tapasztalások maradnak, ki is fejeződnek. Ez a ház a kreatív önkifejezés, a spontaneitás, az öröm, a játék, a szerelem, a szívből fakadó cselekvés színtere, így a Hold itt egyfajta belső gyermekként működik: érzékeny, hangulathoz kötött, vágyik a figyelemre, az elfogadásra, a viszonzott szeretetre. Ugyanakkor adni is tud szívből, ösztönösen, ha érzelmileg biztonságban érzi magát. A lélek a szerelmi kapcsolatok, az alkotás, a gyermekek vagy bármiféle játékos önkifejezés világában érzi magát „otthon”.
A Hold ebben a házban gyakran jelöl nagyon intenzív kötődést a gyermeki énhez. Az illető ösztönösen kapcsolódik a játékhoz, az örömhöz, a romantikához, és gyakran azokhoz az emberekhez, akikben ezt a spontaneitást, könnyedséget megéli. A szívből jövő, elfogadó, érzelmes kapcsolódások (szerelmi, baráti vagy akár szülői) az ő biztonságérzetének alapjai.
Az 5. házas Holdú ember ha figyelmet kap, ragyog; ha elutasítást, elszürkül, visszahúzódik, vagy akár drámaian reagál. Nagyon erősen igényli a viszonzást, mert az érzelmi „visszajelzés” egyben az önérzékelését is alakítja. Sokszor az egész világhoz való viszonyát is az határozza meg, hogy érzései hogyan találnak visszhangra.
Ebből fakad az is, hogy a Hold itt erősen kapcsolódik a teremtés vágyához – nemcsak szó szerinti értelemben (mint a gyermekvállalás igénye), hanem szimbolikus szinten is: valami újat, élőt, érzelmileg átitatottat létrehozni. Az alkotás nem feltétlenül művészi, de mindig érzelmi töltetű – legyen az írás, főzés, dekorálás, ének, nevelés, vagy bármi, amit a szív inspirál. Ha ez nem működhet, az ilyen Holdú ember kiszárad belül, és elveszíti a belső „napfényt”.
Az anyai minta szempontjából az 5. házas Hold gyakran azt mutatja, hogy az anya szerepe összekapcsolódott az öröm, a figyelem, a játék vagy az alkotás élményével, vagy ezek hiányával. Az anya lehetett valaki, aki sok szeretetet adott, bátorított, ösztönzött, vagy épp valaki, akinek a figyelméért küzdeni kellett.
Ez a Hold gyakran jelöl erős vágyat arra, hogy valaki „rá csodálkozzon”. A csodálat és az elismerés itt érzelmi szükséglet, nem hiúság. Aki így van bekötve, annak a szeretet azt jelenti, hogy a másik látja őt, visszajelez, értékeli. Az önkifejezés tehát sosem pusztán önmagáért történik, hanem kapcsolódás céljából.
A túlérzékenység ezen a területen jelentkezik legerősebben. Elég egy kevés figyelem, és az illető szárnyal; elég egy kicsi kritika, és mélyen visszahúzódik. Az érzelmi hangulatai gyorsan változhatnak, különösen szerelemben, kreatív tevékenységben vagy a gyerekeivel való kapcsolatban.
