Amikor a Hold a negyedik házba kerül, egyfajta természetes hazatalálás történik. Ez ugyanis az a ház, amely eleve a Hold analóg területe – az otthon, a család, a gyökerek, az érzelmi alapok világa. Itt a Hold otthon van – ám ez egyúttal azt is jelenti, hogy minden, amit a Hold képvisel, itt jelenik meg a legintenzívebben, legmélyebben és legérzékenyebben.
Az egyén ösztönvilága szinte teljesen összeolvad ezzel a területtel. Ami másoknak „csak” a családi háttér, az otthon kérdése, az számára a legbelsőbb biztonságérzet forrása – vagy éppen legnagyobb szorongásának eredete.
A negyedik házas Hold gyakran mutatja, hogy a család, a származás, a múlt, az otthon kérdése különösen érzékeny pont az életben. Az ilyen ember számára az otthon nemcsak egy lakhely, hanem érzelmi tér: meleg, menedék, emlékekkel teli hely. Az is előfordulhat, hogy az illető egész életében ezt a biztonságos, védelmező közeget keresi – mert nem kapta meg, vagy elveszítette.
A negyedik ház nemcsak a szülői házat, hanem a belső pszichés alapállapotot is mutatja: azt, ahová „hazatérünk” lelkileg. Egy ilyen Hold esetén ez az alapállapot általában érzelmileg telített – az illető mélyen rezonál az otthon hangulataira, a családi dinamikákra, az őt körülvevő érzelmi atmoszférára. Akár tudatosan, akár tudattalanul, nagyon sok minden származik ebből a forrásból: biztonságérzet, önkép, a világhoz való alapvető hozzáállás.
A Hold itt jelzi azt is, hogy a személy leginkább ezen a területen tud „otthont teremteni” – fizikailag vagy szimbolikusan. Ez lehet szó szerinti otthonteremtés: fészekrakás, gondoskodó családi háttér kialakítása, ház, kert, meleg konyha és puha párnák. De lehet egy belső otthon is: olyan tér, ahol másokat befogadhat, vagy ahol önmaga lehet. Itt válik igazán fontossá az „otthon” fogalma mint lélektani tartozási pont. Aki ide visszatérhet, az meg tud pihenni; ha ez a hely nem biztonságos, akkor az egész személyiség nyugtalanná válhat.
A negyedik ház a családi örökségek, a gyökerek tere is, így a Hold itt különösen szoros kapcsolatot mutat az anyai mintával. Az anya lehetett meleg, védelmező, érzelmileg jelen lévő – vagy éppen túlságosan rátelepedő, szorongó, kiszámíthatatlan. De bármilyen volt, az emléke mélyen beleíródik az érzelmi DNS-be, és később ez válik a viszonyítási alappá minden más kapcsolatban.
Ez az a ház, ahol a legtisztább formában jelenik meg az ösztönös, tudattalan érzelmi működés - gyakran hordoz transzgenerációs lenyomatokat, melyeket a Hold működtet tovább – ösztönösen, újrajátszva, tudattalanul.
A Hold itt képessé tehet arra, hogy valaki érzelmi biztonságot adjon másoknak, hogy azonosuljon az anyai szereppel – nemcsak szó szerinti értelemben, hanem szimbolikusan is: akihez lehet tartozni, akihez haza lehet menni. Az ilyen ember melegségével, figyelmével, gondoskodásával környezetének lelki központjává válhat. Feltéve, ha előbb önmagának is meg tudja teremteni ezt a belső otthont.
Ez az elhelyezkedés gyakran utal nagyon szoros, akár szimbiotikus anyagyermek kapcsolatra. Az anya jelenléte mindent meghatározhatott: az otthon hangulatát, az érzelmi klímát, a biztonságérzetet, vagy épp a hiányát. Az is előfordul, hogy az anya otthon volt, fizikailag jelen, de érzelmileg labilis vagy túlérzékeny, így az illető már gyermekként is az ő „lelki hőmérője” szerint élt. Az ilyen Hold pozícióval rendelkező ember gyakran már korán kifejleszti azt a belső radart, amivel érzékeli mások érzelmeit – különösen az anya hangulatait. Ez később empátiát adhat, de érzelmi túlterheltséghez is vezethet.
